Új előírások és tiltások az élelmiszercsomagolásban - Mi jellemző a per- és polifluoralkil anyagokra?

Az Európai Parlament és Tanács 2025/40 rendelete a csomagolásról és a csomagolási hulladékról (Packaging and Packaging Waste Regulation, PPWR) új követelményeket vezet be az élelmiszerekkel érintkező csomagolóanyagokra vonatkozóan. A rendelet értelmében 2026. augusztus 12-től tilos olyan élelmiszerrel érintkező csomagolások forgalomba hozatala, amelyek a jogszabályban meghatározott határértékeket meghaladó koncentrációban tartalmaznak per- és polifluoralkil anyagokat (PFAS).

A PPWR meghatározása szerint PFAS-nak minősül minden olyan anyag, amely legalább egy teljesen fluorozott metil (CF3-) vagy metiléncsoportot (-CF2-) tartalmaz, amelyhez nem kapcsolódik hidrogén-, bróm- vagy jódatom.

A per- és polifluoralkil anyagok több ezer, mesterségesen előállított vegyületet magukba foglaló anyagcsoportot alkotnak. Közös jellemzőjük, hogy molekuláiban a szén-hidrogén kötések egy részét vagy egészét rendkívül stabil szén-fluor kötések helyettesítik. Mivel ezek a legerősebb kémiai kötések közé tartoznak, a PFAS-vegyületek rendkívül ellenállók a fizikai, kémiai és biológiai lebomlással szemben. Tartósságuk következtében gyakran „örök vegyszerekként” említik őket.

Különleges fizikai-kémiai tulajdonságaik - elsősorban víz-, olaj- és zsírtaszító képességük, hőállóságuk, valamint felületaktív jellegük - miatt a PFA-vegyületeket számos iparágban alkalmazzák. Megtalálhatók többek között tapadásmentes edények bevonataiban, textil- és szőnyegkezelő anyagokban, élelmiszer-csomagolóanyagokban, kozmetikumokban, gyógyszerekben, orvostechnikai eszközökben, tűzoltó habokban, tömítőanyagokban, valamint elektronikai és energetikai alkalmazásokban, például adatközpontok hűtőfolyadékaiban, elektromos járművek egyes alkatrészeiben, 5G hálózatok szigetelőanyagaiban és a hidrogéntechnológiában alkalmazott membránokban. Emellett az olaj- és gáziparban, a félvezetőgyártásban és a bányászatban is fontos technológiai szerepet töltenek be.  

A PFA-vegyületek legjelentősebb környezeti kockázata rendkívüli perzisztenciájuk, vagyis a természetes környezetben nagyon lassan bomlanak le. Számos vegyületük bioakkumulatív tulajdonságú is, azaz képes felhalmozódni az élő szervezetekben és a táplálékláncban.

A toxikológiai vizsgálatok szerint a hosszú távú PFAS kitettség a vegyületek felhalmozódásához vezethet az emberi szervezetben, és összefüggésbe hozható egyes daganatos megbetegedések, májkárosodás, immunrendszer működési zavarok, pajzsmirigy-rendellenességek, valamint fejlődési és reprodukciós problémák fokozott kockázatával. A gyermekek különösen érzékeny csoportnak tekinthetők, mivel testtömegükhöz viszonyítva általában nagyobb napi PFAS-bevitelnek vannak kitéve.  

A PFA-vegyületek elsősorban a fehérjékhez kötődnek, ezért a magas fehérjetartalmú élelmiszerek fontos expozíciós forrást jelenthetnek. Emellett az ivóvíz is kiemelt jelentőségű expozíciós útvonal, mivel ipari kibocsátások és tűzoltó habok alkalmazása következtében a PFAS gyakran megjelenik a felszíni és felszín alatti vizekben.

A teljes cikk itt tekinthető meg.