A kockázati tényezők ellenére kedvezőnek ítéli a baromfiipar globális kilátásait a Rabobank

A globális baromfiipar kilátásai továbbra is kedvezőek, a fogyasztás várhatóan 2,5–3%-kal bővül világszerte. Az ázsiai-csendes-óceáni térség és Dél-Ázsia továbbra is a bővülés motorjai, miközben Európában hosszú évek óta a legmagasabb (körülbelül 3–4%-os) fogyasztásnövekedés tapasztalható. A keresletet a baromfihús versenyképes ára, az új zöldmezős beruházásoknak köszönhető jobb elérhetőség, a kedvező gazdasági feltételek, a kulturális preferenciák, valamint a folyamatos termék- és piacfejlesztés támogatja.

A legjobban teljesítő régiók közé tartozik Európa, Délkelet- és Dél-Ázsia, valamint Dél-Afrika, miközben az Egyesült Államok, Mexikó és Brazília a túlkínálattal és az alacsony árakkal küzd, ami rávilágít a szigorúbb kínálati fegyelem szükségességére. A globális kereskedelem növekedése továbbra is korlátozott (1–1,5%), mivel számos ország – köztük a közel-keleti és afrikai (MEA) piacok, Kína és Ázsia egyes részei – a helyi termelést részesíti előnyben, miközben az olyan tényezők, mint az amerikai viszonos vámok és Törökország ideiglenes exporttilalma, fokozzák a volatilitást.

A legnagyobb bizonytalanságot a közel-keleti konfliktus jelenti, amely:

- megzavarhatja a globális gazdaságot (különösen az ázsiai-csendes-óceáni térséget az olajfüggőség miatt);

- a műtrágyaköltségek és a kereskedelmi fennakadások révén emelheti a takarmányárakat;

- és érintheti a baromfikereskedelmet is, mivel a Közel-Kelet kulcsfontosságú importpiaca Brazíliának, az EU-nak, Ukrajnának és Oroszországnak.

Egy másik jelentős kockázat az Öböl-menti országok élelmezésbiztonságát érinti, amelyek a Hormuzi-szoroson áthaladó importra támaszkodnak. Ez hatással van az Öböl-térség csirkehús-behozatalára és a helyi termeléshez szükséges inputanyagok – például a takarmány és a genetikai alapanyagok – kereskedelmére is. Az alternatív útvonalak vagy a kísért tengeri szállítás kulcsfontosságúvá válhat a helyi élelmezésbiztonság garantálása érdekében, ha a fennakadások tartósnak bizonyulnak.

Operatív szempontból továbbra is a madárinfluenza jelenti a legjelentősebb biológiai kockázatot: az északi félteke országaiban folytatódnak a súlyos járványkitörések, a kockázatok pedig fokozatosan délre tolódnak. A takarmányárak várhatóan viszonylag stabilak maradnak, bár az iráni konfliktus, valamint a Kína által az USA-ból vásárolt kukorica és szójabab bizonytalan mennyisége felfelé mutató volatilitási kockázatot hordoz.