Az uniós lakosság több mint 8 százaléka számára elérhetetlen az egészséges táplálkozás

Az Eurostat 2022-es adatai szerint az Európai Unióban százból nyolc ember nem engedheti meg magának a megfelelő táplálkozást. Az EU lakosságának 8,3%-a nem engedheti meg magának, hogy minden második nap húst, halat vagy ezzel egyenértékű vegetáriánus ételt fogyasszon, ami a 2021-es adathoz képest (7,3%) egy százalékkal magasabb érték. Ami pedig a szegénység kockázatának kitettek arányát illeti (19,7%), ez az érték 2,2 százalékkal magasabb a 2021-ben rögzített értéknél (17,5%).

Ez a helyzet igen aggasztó és az eredmények között meglehetősen nagy eltérések tapasztalhatók az egyes uniós országok között. A szegénység kockázatának kitett emberek aránya − tehát azoknak az aránya, akik nem engedhetik meg maguknak a megfelelő táplálkozást − Bulgáriában (44,6%) a legmagasabb, Bulgáriát Románia (43,0%) és Szlovákia (40,5%) követi. Ezzel szemben a legalacsonyabb arányt Írországban (5,0%) regisztrálták, Írországot Luxemburg (5,1%) és Ciprus (5,6%) követi.

A háztartások szintjén a súlyos anyagi és társadalmi nélkülözési ráta kiszámításához megfigyelt tételek között szerepel az a képesség, hogy a fogyasztók minden második nap megengedhessenek maguknak egy húst, csirkét, halat tartalmazó, vagy ezzel egyenértékű vegetáriánus étkezést, amely a szociális jogok európai pillérének egyik fő mutatója a Szociális Eredménytábla Mutatók között.

A megfelelő táplálékhoz való hozzájutás szintén része a Fenntartható Fejlődési Céloknak (SDG’s). A második Fenntartható Fejlődési Cél (SDG2) a "Zéró éhezés", mely cél kifejezetten az éhezés és az alultápláltság minden formájának felszámolására törekszik, miközben biztosítja a biztonságos, tápláló és megfelelő élelmiszerekhez való hozzáférést.

Tekintettel erre az aggasztó helyzetre Európában − egy olyan régióban, amelyet a legfejlettebbek között tartanak számon −, meglehetősen logikátlannak tűnik a hús- és tejtermékek megadóztatásának gondolata, amely intézkedésnek a célja az állati eredetű élelmiszerek vásárlásának visszaszorítása, mely által más típusú élelmiszerek, például a hüvelyesek és a zöldségek nagyobb vonzerőre tehetnének szert a fogyasztók körében. A környezetvédelmi szempontokat szem előtt tartó törekvések során nem szabad megfeledkezni arról, hogy a hús és az állati eredetű élelmiszerek pótolhatatlan forrásai az alapvető tápanyagoknak, amelyek gyakran hiányoznak vagy nem hozzáférhetőek a növényi eredetű élelmiszerekből. A fenntartható termelés biztosítása természetesen fontos, de nincs értelme olyan leegyszerűsítő megoldásokat erőltetni, amelyek a lakosság bizonyos rétege számára még inkább ellehetetlenítené a megfelelő táplálékokhoz való hozzájutást.

A húsadó veszélyeztetné a megfelelő tápanyagbevitelt, ami tovább rontaná a jelenlegi helyzetet. Ráadásul a magasabb jövedelemmel rendelkezők valószínűleg továbbra is ugyanannyi húst fogyasztanának, míg a kevésbé szerencsések még inkább nélkülöznének, vagy gyengébb minőségű élelmiszereket vásárolnának, amely növelné a társadalmi egyenlőtlenséget. A jó minőségű vörös hús, csirke és hal megfizethetőségének folyamatos fenntartása, a hozzáférhetőség biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek egészséges és teljes értékű ételeket választhassanak.